Ignácz Rózsa alkotói- és prózamondó verseny

Az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesületnek köszönhetik a kovásznai és a környező településeken élő diákok és felnőttek, hogy 2016. október 15-én kilenc órától részt vehettek az Ignácz Rózsa prózamondó versenyen, ill. az alkotói verseny ünnepélyes díjkiosztásán.

Gödriné Molnár Márta köszöntőbeszédében megfogalmazta a nemrég alakult Ignácz Rózsa Egyesület fő célját: Ignácz Rózsa emlékének ápolása, valamint a magyar nyelv művelése, a magyar irodalom értékeinek megismertetése.

Az irodalomkedvelők érdeklődését megragadta a versenyfelhívás, így három felnőtt és 19 V-XII. osztályos diák nyújtotta be pályázatát. A prózamondók Szántó Annamária és Gyenge Tímea voltak, akik egy Ignácz Rózsa-szöveg és egy másik erdélyi magyar író alkotásának előadásával pályázhattak. Munkájukat László Károly, sepsiszentgyörgyi színművész, valamint Lung László-Zsolt, kézdivásárhelyi színművész értékelte. A prózamondó verseny során két teljesen különböző világot láthattak a nézők, a két előadó lány eszközei sokban különböztek egymástól, mégis rejtettek magukban értéket. Különleges módon juttatták kifejezésre érzéseiket a művekkel kapcsolatban, együtt állítva méltó emléket az írónőnek. Különbözőségük és zsenialitásuk okot adott arra, hogy a zsűri döntésképtelenné váljon. Végül mindkettőjüket első díjban részesítették.       

Az alkotók munkáit háromtagú zsűri bírálta el: Czegő Zoltán író, költő, Szonda A. Szabolcs költő és Gazda József író.       

Az alkotói verseny első helyezettjea középiskolások kategóriájában jómagam,Ráduly Orsolya, XII. B osztályos tanuló volt, az V-VI. osztályosok között Molnár Júlia-Anna jeleskedett. A díjazottaknak a rendezvény keretén belül alkalmuk nyílt felolvasni a közönség előtt műveiket, így a pénzjutalom és az Ignácz Rózsa-emlékérem mellett rengeteg elismeréssel is gazdagodtak.

A rendezvény zárómozzanata a koszorúzás volt a központi Ignácz Rózsa-szobornál és az emlékháznál.

Ráduly Orsolya, XII. B

 

 

IGNACZ ROZSA VERSENY

Gödriné Molnár Márta és a zsűritagok

Kötöttséget csak egyetlen örökségemhez tudok. Ez: anyanyelvem. Dúskáltam benne. Fosztogattam. Éltem belőle. Hangjaiból formált szavaiból mondatokká összerakott betűit papírra róva. Attól félek, hogy nem sáfárkodtam vele mindig híven- és attól is, hogy mit mondana apám.”

(Ignácz Rózsa- Ikerpályáimon)