Az iskolai oktatás fejlődése 1940 után illetve a kovásznai líceum története 1958-as alapításától
1944 novemberében amikor még folyt a II. világháború, Kovásznán már megkezdődött a tanítás; öt iskolában folyt a rendszeres munka: 1. központi elemi népiskola, 2. állomási elemi népiskola, 3. Kovászna-Vajnafalva 1-es számú iskola, 4. Kovászna–Vajnafalva 2-es számú iskola, 5. a Kőrösi iskola.

 A központi iskolába beiratkozott tanulók száma 415 ebből iskolába járt 362, 8 tanerő működött. Az állomáson és Kőrösön egy-egy tanerő működött 30-40 tanulóval. A vajnafalvi iskolában 8 tanerő mint egy 300 tanulót oktatott. A központi majd állami általános iskola igazgatója kezdetben Csiki Béla tanító, majd 1946-1952 között Bakcsy László volt.
A növekvő tanulási kedv 1944 decemberében Lörinz Sándor kezdeményezésére középiskolai magán tanfolyam indul az iskola két termében. 1945 őszén e kezdeményezés alapján létesül a magyar tannyelvű Egységes Állami Gimnázium két I. és egy II. osztállyal, mind egy 130 tanulóval. Az iskolát szerveztő és első igaz-gatója Mogyorosi Sándor tanár volt. 1947-48-as tanévben már 9 osztállyal működött. Az 1948-as tanügyi reform tartalmilag és formailag is újjászervezte az oktatási rendszert. A kovásznai iskola egységek 7 osztályos általános iskolákká alakitoták. Ebben az időben bontakozott ki az analfabétizmus „felszámolására irányuló akció”, amelyben a kovásznai tanerők derekasan kivették a részüket. Központi általános iskola igazgatója 1952-54 Isán János tanító, majd 55 és 57 között Finnta Vilmos tanító lett, aki korábban Orbai-széki tanfelügyelőként működött. Aligazgató 1956-ban Zsuffa Zoltán tanár volt. 1957-ben Dudás János tanító lesz az iskola igaz-gatója, aligazgató pedig Paál Elek középiskolai tanár.

 Ezekben az években kerülnek az iskolában az első tanárok, az említettek mellett Paál Elekné és Fülöp Éva, majd a líceum beindulásakor 1958-ban fiatal egyetemet végzett tanárok Mátyás Gizella, Czifra Irén (1958-59-es tanév) és Könczey Jenő majd egymás után minden tanévben újabb és újabb tanár. Ugyanakkor felszereltség tekintetébeni gazdagodik az iskola állami gondoskodás révén vagy a tanerők kezdeményezésére. Igy Pásztor György tanító létrehozta az első szaktermet egy biológiai–kémiai laboratóriumot.
Bakcsy László tanító kezdeményezésére 1947-ben a fejlődő ipar munkaerő szükségletének kielégítésére egy tanonc iskola alakult mely asztalos és szabó részleggel müködott. A tanügyi reform után ipari szakiskolává alakul át. Itt szerezte a helybeli bútorgyár törzs gárdája a szakmai tudását. Az iskolát 1952-ben Sepsiszentgyörgyre helyezték át.
A város dolgozói, tanácsi szervek az iskola vezetőség körében mind gyakrabban vetődik fel középiskola létrehozásának szükségessége, míg végül is a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsának Tanügyi és Művelődési Osztálya 1958 június 8.-i utasításával (1958 101-es szám) jováhagyta. A középiskola működési engedélyének a szövege a következő: ”A Hét Osztályos Iskola Igazgatóságának Kovászna Kézdivásárhely rajon. Alulírott Kiss Kálmán tartományi szakfelügyelő a mai napon megvizsgáltam a helyszínen a középiskola elhelyezésének lehető-ségeit és azt tapasztaltam , hogy a jelenlegi körülmények között beindítható a középiskola VIII. osztálya.
 A fentiek alapján a tartományi ügyosztály megbízásából engedélyezem a VIII. osztály működését. Az igazgatóság intézkedjék, hogy a felvételi vizsgára megfelelő létszámú tanulót mozgósítson. A felvételi bizottság a helyszínen fog működni. Aláírás Kiss Kálmán tartományi szakfelőgyelő”. (71)
1958 szeptember 15.-én be is indultak az első középiskolai osztályok, egy nappali és egy esti évfolyammal. Erről az eseményről így ír a marosvásárhelyi „Vörös Zászló”(72), 1958 szeptember 18.-i száma. „Első tanítási nap a kovásznai új középiskolában" cimű írásában: „Az iskola udvaron beszélgető gyerekek vidám zsivaját hirtelen elnémította a csengő hangja.

 Az új tanév kezdetét jelentő csengő szó amely osztályba szólította a tanulókat. Az iskolai év első tanítási órájának ünnepi hangulata van minden esztendőben. Különösön érződik ez most Kovásznán ahol az iskolába siető elemisták I-VII osztályos diákok közé már nagyobbak közép-iskolások is vegyültek a 42 középiskolás kovásznai és környékbeli dolgozó, földművesek munkások gyermekei csendben foglalták el helyűket a földszinti tanteremben amelynek ajtaján ez olvasható VIII. osztály „.
 1959 szeptember 1-től igazgatónak Könczey Jenő közőpiskolai tanárt aligazgatónak pedig Dudás Jánost nevezik ki. Mind sürgetőbben vetődött fel új korszerű iskola építésének szükségessége. Az iskola igazgatósága kezdeményezésére az iskolai szülőbizottság a városi hatóságok támogatásával az Oktatási Minisztériumban írt memorandumban kérte a segitséget. A Magyar Autonóm Tartomány Tartományi tanácsa jóváhagyott az 1960-as évre 1400000 lejes beruházást egy kétemeletes 16 tantermes fizikai-kémiai laboratóriummal két műhellyel könyvtár és más mellék helyiségekkel ellátott épület építését. Még 1960–ban május és december között, rekord idő alatt felépült az új iskola. Az iskola ifjúsága bontotta le a régi földszintes három osztályos kis iskolát (az új épület helyén volt). A szülők és a város többi lakossága 300000 lej értékű adománnyal, illetve hazafias munkával biztosítoták az alaphoz szükséges kő mennyiségét. Sajnos a figyelmeztetés ellenére az építők nem vették figyelembe kovásznai szénsav kigőzölgés hatását az alapot, amely a föld felszínétől beton volt a szénsav megtámadta aminek az volt a következménye, hogy később 1964-ben az alapot újra kellett kőből elkészíteni. Ugyanekkor bevezetik a központi fűtést is .Így a kovásznai iskola lesz a rajon első központi füttéssel rendelkező iskolája.  Állandó gondot jelentett a bentlakó tanulók elhelyezése . Volt a régi Pionír Ház helyén, a református kaszinó épületében, ahová korábban az I-IV-es tanulók jártak majd a Kálvin utcai emeletes ház, majd 1964-től 1977-ig a kultúrházzal szembeni volt gabona raktár épülete, ahol a fiú bentlakás és az étkezde kapott helyet. Közben az iskola tanulóinak és osztályainak száma állandóan bővül az 1960-61-es tanévtől beindul a középiskola román tagozata is. Az iskola tanulóinak és osztályainak a száma az 1961-62-es tanévtől :
I-IV osztály 11 , 276 tanulóval
V-VII osztály 7 ,244 tanulóval
VIII-XI osztály 7+2 (esti) osztály 214 tanulóval
Összesen: 27 osztály és 734 tanuló
Fokozatosan fejlődtek az oktatás anyagi feltételei. A politechnikai oktatás bevezetése következtében gépekkel szereltünk fel két műhelyt, fizikai előadó termet,(amfiteátrum) mozgófilm vetítő berendezéssel kémiai laboratórium is megkezdte működését állandóan gazdagodott az iskola szemléltető eszköz készlete és a könyvtáré is. Az oktatás színvonala emelkedik. Szárnyra bocsátja az iskola első végzőseit. Az idegen nyelvek illetve a sport oktatás kivételével a líceum összes tanerője végzett szaktanár.
1961-ben Fábián Ernő középiskolai tanárt nevezik ki igazgatónak. 1962-ben Serban Gheorghe lesz a román tagozat aligazgatója akit 1965-ben Teacă Traian középiskolai tanár vált fel. Dudás János helyett pedig Zsuffa Zoltán lesz 1963 szeptember 1-től aligazgató, közbeni aligazgatók számának növekedésével újabb aligazgatókat neveznek ki rövid ideig .1966-67-es tanévben a fiatalon elhunyt Csép Ödönt és Tóth Géza tanárokat illetve György Mária tanítónőt nevezik ki. 1969 ősszén Szigeti Albert tanárt nevezik ki a líceum igazgatójává az aligazgatói állások csökkentésével pedig csak Teacă Traian marad aligazgatónak. 1969-1970 között felépült a korszerű tornaterem megyénk első modern tornaterme volt.  Megkezdődött a sportbázis újraépítése ami egy aszfaltozott kézilabda, salakos futópályából, ugrógödörből és egy nyitott hideg vizes 25 x 10 m-es úszómedencéből áll. Mindezeket Szigeti Albert irányításával tanerők és a tanulók építették szülőbizottsági színi és más kultúr csoportok az összi burgonyaszedés bevételei-ből. 1977-ben megszerezte az iskola az új három emeletes épületet véglegesen megoldva a diákotthon problémályát. Az oktatás modernizálása érdekében bevezettük a kabinet rendszerű oktatást, tovább fejlesztettük a meglévő laboratóriumokat, így iskolánk rendelkezett két fizikai laboratóriummal, kémiai természet tudományi ,audio-vizuális teremmel román és anyanyelvi, térsadalom tudományi, matemati-kai és rajz szakteremmel.
 A 70-es években a megyei hatóságok az iskolában folyó oktató nevelői munka elismeréseként 1974-ben és 1975-ben „minta liceum” cimmel tűntette ki intézményünket. A 70-es évek közepére Kovászna iskolaváros lett a hajdani egy majd 1875-től 10 tanító helyett 135 a tanerők létszáma. Ebből 62 tanár, 3 mérnők tanár 28 tanító 30 óvónő és 7 oktatómester tanít 2467 gyermeket. Amely-ből 1940 iskolás 529 pedig óvodás. A múlt század 400 tanulójával szemben. Az oktatási intézmények közül leg jelentősebb az Ipari Líceum, ahol 1117 tanuló tanul összesen 36 osztályban. Amelyek a következőképpen oszlanak meg :
Elemi tagozat (I-IV) 12 osztály 374 tanulóval
Gimnáziumi tagozat 9 osztály 270 tanulóval
Líceumi tagozat (IX-XII ) 15 osztály 473 tanuló
1978-ban ünnepelte iskolánk a kovásznai oktatás 400 éves évfordulóját. Az évforduló megünneplése érdekében Könczey Jenő történelem tanár elkészítette az iskola történetét tartalmazó tanulmányt(ennek a dolgozatnak eredeti változatát) a terv az volt, hogy az iskola évkönyvet ad ki de a megyei pártbizottságtól erre engedélyt nem kapott. Csak a Megyei Tükör” mellékletében a „Forum” 1978 júliusában jelent meg rövidített változata.(Könczey Jenő: 400 éves a kovásznai oktatás). Az agilis Szigeti Albert iskola igazgató jó szervező munkájának és lelkesedésének eredményeként nagyszabású ünnepséget szervezett az iskola tantestülete a 400 éves évforduló méltó megünneplése érdekében. Az ünnepséget nagyszabású kultúrműsor követte. (Az iskola ének-kara, tánccsoport, szavalatok).

 Az iskola tornatermében a tanulók gyakorlati tevékenységeinek eredményeiből nagyszabású kiállítást szerveztek ahol bútorok, gépek, népművészeti varrottasok, szö-nyegek tanulók rajzai. Német Tamás ,Hegyeli Károly, Szász Sándor, Gocz Benedek oktatómesterek és Gazdáné Olosz Ella rajztanárnő tanítványainak alkotásaiból. Ugyan csak az iskola főépülete elé a 400 éves évfordulót jelképező emlékművet emelt az iskola ugyancsak Gazdáné Olosz Ella tervei alapján Palkó Imre mester tanítványainak kivitelezésével 1978 szeptemberétől Szigeti Albertet -mivel már 8 éve– igazgató legsikeresebb igazgatói tevékenységének csúcsán leváltották és helyette Papp Irma kémia szakos tanár lett az iskola igazgatója egészen 1986-ig, aligazgató továbbra is Teacă Traian maradt egészen nyugdíjazásáig.

 Életpályája
1784. március 27-én szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor (Szilágyi Ferenc újabb kutatásai szerint 1787-ben vagy 1788-ban). Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor (1788-1850). Április 4-én keresztelték meg. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában.

KOROSI CSOMA SANDOR_1.jpgKOROSI CSOMA SANDOR_1.pngKOROSI CSOMA SANDOR_2.jpgKOROSI CSOMA SANDOR_2.pngKOROSI CSOMA SANDOR_3.jpgKOROSI CSOMA SANDOR_3.pngKOROSI CSOMA SANDOR_4.pngKOROSI CSOMA SANDOR_5.png

1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját.

 Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi, 1815-ben pedig főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd – valószínűleg – egy heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe.1816 és 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványakéntorientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt-olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel: Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait.

 Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”