Egy hét az alkotás jegyében -A kovásznai líceum Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpada
A Diákszínpad egyhetes színjátszó táborban vett részt július 18–25. között Sárospatakon. A mindennapos színésztréning mellett, alkotómunka, különböző kirándulások, szórakoztató előadások, versenyek, játékok, hajnalba nyúló beszélgetések jellemezték az egy hetet.
A tábor szervezője Csákiné Győri Beáta, a Sárospataki Református Kollégium magyartanára, a SOHA színjátszó csoport vezetője volt, aki öt évvel ezelőtt fedezte fel a Molnár János tanár úr által vezetett kovásznai diákszínjátszók értékteremtő munkáját, és hívta meg először Sárospatakra közös munka céljából a csapatot. A szakmai tapasztalatcsere harmadik résztvevője a Bodea György tanár úr által irányított szilágycsehi Berekenye színjátszó kör volt. A három csoport között azóta is élő kapcsolat van, ami azt jelenti, hogy figyelemmel követik egymás munkáját, fesztiválokon vesznek részt, valamint évente felváltva szerveznek színis táborokat.
Tavaly, sajnos, elmaradtak a személyes találkozások a járványhelyzet miatt, idén azonban a magyarországi enyhítéseknek és a Sárospataki Kollégium nagylelkű felajánlásának köszönhetően lehetővé vált, hogy 13 kovásznai és 11 sárospataki diák ingyen táborozhasson, tanulhasson, alkothasson együtt. A szilágycsehi csapat objektív okok miatt nem vett részt ez alkalommal.
A rendkívül színes program része volt a mindennapos színésztréning Varga Sándor színművész és Molnár Gergely színészhallgató vezetésével, az alkotómunka, melynek eredményeképpen három darabot mutattak be a táborzáró gálán (Mikszáth Kálmán: Szegény Gélyi János lovai, Madách Imre: Vázlat Az ember tragédiája alapján, Lackfi János: Halló-halló!), a kirándulások Sátoraljaújhelyre, valamint Mádra, a szórakoztató előadások, az esti Ki mit tud?, illetve Beugró versenyek, a bográcsozás és a hajnalba nyúló beszélgetések.
A diákok beszámolója
„Végzősként ez volt az utolsó színjátszós táborom, amit nagyon sajnálok. Ebből az okból kifolyólag próbáltam minden egyes pillanatát megélni, és kihozni magamból a maximumot. A hét az alkotásról szólt. A mi csoportunknak sikerült színre vinni Madách Imre legkiemelkedőbb darabját, ami nem volt könnyű munka. Emellett volt alkalmunk egyéb izgalmas tevékenységeken is részt venni, és persze szórakozni. A csapatunknak is jót tett ez a tábor, hiszen még jobban összekovácsolt minket, ami a jövőre nézve nagyon fontos. Szerintem a táborban a legjobb az volt, hogy két év után újra a sárospataki diákokkal lehettünk, és a két csapat közti barátság még jobban elmélyülhetett. Köszönjük, hogy részesei lehetünk ennek a felejthetetlen élménynek” – emlékezett a táborra Szigyártó Anita.
„A sárospataki színjátszó táborban sok új baráttal, élménnyel, emlékkel és tapasztalattal gazdagodtunk” – mondják a diákok. „Olyan pillanatokban volt részünk, amiket sosem fogunk elfelejteni, például a Ki mit tud? verseny, a Beugrózás, vagy a bobozás. Annak ellenére, hogy egy szűk hetünk volt felkészülni az előadásra, a tanárainknak, a rengeteg gyakorlásnak és a csapatmunkának hála, mindhárom csapat nagyon jól teljesített. A tanáraink mindig segítettek és biztattak minket, ha valamit elrontottunk. Szerettünk velük dolgozni, és ők is szerettek velünk nevetni. A kivitelezéskor lehetőséget adtak, hogy használjuk a képzelőerőnket, így a kész darabokat mindnyájan magunkénak érezhettük. Az itt szerzett tudásunkat kamatoztatni tudjuk az elkövetkezőkben is. A múlt héten kicsit kiszakadhattunk a hétköznapokból, úgy éreztük magunkat, mintha egy új világba csöppentünk volna. Jó volt összevonva dolgozni a sárospataki színisekkel, mert így sokkal hamarabb és sokkal jobban összebarátkoztunk. A rengeteg együtt töltött pillanat, az önfeledt nevetés, csínytevés örök emlék marad. Az idő viszont hamar elrepült, az egy hét gyorsan eltelt. Sajnáljuk, hogy véget ért, de nagyon örülünk, hogy mind részesei lehettünk ennek a csodának. Már alig várjuk a következő találkozást” – nyilatkozták a kovásznai diákszínészek.
