A városi Művelődési Központban tartott ünnepi megnyitón elsőként Becsek Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, méltatva a diákszínjátszás szerepét az iskolában és a közösségben. Gyerő József polgármester ünnepi beszédében kifejtette: büszkeségre szolgáló tény, hogy a kovásznai diákszínpad immáron fél évszázada rajzolja, húzza, tágítja, színezi azt a varázskört, mely színjátszó diákot és oktatópedagógust, szülőt és közösséget, iskolát és önkormányzatot egyaránt összezár. „E jeles évforduló alkalmából gratulálok és köszönetet mondok az 50 éves Diákszínpad minden tagjának az elvégzett munkáért. Köszönöm a diákokat felkészítő rendező-pedagógusoknak és segítőiknek, hogy bevezették fiataljainkat a színjátszás csodás rejtelmeibe. Hogy nevelték, oktatták, óvták és vigyázták őket tanórákon és szabadidejükben egyaránt. Hála és köszönet illesse mindannyiukat” – mondta a polgármester. Szintén elismerő szavakkal méltatta a kovásznai diákszínjátszást Oláh István, a Megyei Tanács képviselője is.

A továbbiakban Gazda József nyugalmazott magyar szakos tanár – aki 1972 és 1993 között irányítója és rendezője volt a diákszínpadnak – felidézte a kezdeteket. Mint elmondta: a diákszínpad nem egy elhatározás eredménye volt, lépésről lépésre alakult ki. Semmi különlegeset nem tettek, csak azt, amit más vidéki településeken, ahol szokássá vált népszínművekkel éltetni és művelni a kultúrát. A kezdetekben Tamási Áron darabjait elvitték a szomszédos falvakba, de később megszületett az a gondolat, hogy vigyék el az előadásokat a szórványban élő magyar közösségekbe is. „ A 70-es években Kovásznán elindult diákszínjátszó mozgalom küldetés, kitartás, majd hűség eredménye volt, ugyanakkor egy feladat, amit vállalni kellett. A nemzetet lelkileg táplálni kellett a magyar szó, a művészet és drámairodalom által. A legnehezebb időkben, amikor kovásznai diákszínjátszók járták az országot, gyanakvással nézte, s minden formában akadályozni próbálta a hatalom, de mi végeztük vállalt feladatunkat” – mondta Gazda József, aki hatalmas tapsot kapott a közönségtől. Molnár János tanár – aki 1993-ban vette át a diákszínpad irányítását – fokozatosan új, modernebb stílust csempészett a kovásznai diákszínjátszásba. „A 29 év alatt új kihívásokkal szembesültem, neves rendezőktől tanulva tudatosan próbáltam üzenetet átadni a közönségnek” – mondta a tanár, aki kitért az anyaországi kapcsolatokra, a zsámbéki turnékra és a diákszínpad eredményeire. Azt is kiemelte, hogy az ötven év alatt a kovásznai mindenkori diákszínjátszók mintegy hétszáz szerepet tanultak be.

Az ünnepélyes megnyitó zenés összeállítással zárult, majd a Sétatéren megnyitották a Képekben megőrzött múlt című fotókiállítást. Ezután Molnár János és Molnár Júlia bemutatta a jubileum alkalmából kiadott, Félszázadév varázskörben című könyvet. Este a többnyire volt diákszínjátszókból álló Pokolsár műkedvelő csoport előadta Tamási Áron: Vitéz lélek darabját Gazda József és Molnár János rendezésében.